(2) Elozmenyek

Ahogy azt mar magamrol emlitettem, egy atlagos magyar csalad voltunk. Ferjemmel 13 eve elunk egyutt, 2 gyermekunk van Fanni (11) es Balazs (9). Mindennapjainkat a munka, az iskola es a kulonorak hataroztak meg. Aztan jott az otlet, mi lenne ha a dragam Kanadaban probalna szerencset, mivel otthon mar szinte naprol napra eltunk. (Megjegyzem, sajnos ez is egy atlagos magyar csalad jellemzoje 2009-ben!) Szoval Kanada. 2009 szeptember 3.-an repulore ult es ezzel belevagtunk.
10 honap telt el ugy, hogy minden reggel fel 5-kor keltem, hogy fel 7-ig beszelgetni tudjak a dolgainkrol a ferjemmel, mert csak igy tudtuk tartani a kapcsolatot a 8 ora idoeltolodas miatt. Ez ido alatt nagyon nagyon sok megprobaltatason mentunk keresztul. Es minden problema megoldasa ram harult, de ezt nem is reszletezem. Szerencsere voltak barataim, akikre mindenkor szamithattam. Ezuton is koszonom nekik!!!
 Aztan eljott a nap, junius 24. es mi is repulore ultunk. Hosszu, 17 oras ut allt elottunk es en legjobban attol feltem, hogy hogyan fogok egy 9 es egy 11 eves gyereket lekotni egy ilyen felnottnek is megterhelo uton. De ujra bebizonyosodott, hogy remek gyermekeim vannak, zokkenomentesen ment minden.
Kimerulve erkeztunk meg Edmontonba itteni ido szerint du. negyed 6-kor.

  Azutan jott az utlevelek ellenorzese es hogy ne legyen minden olyan szep, eszrevettuk, hogy eltunt 2 borondunk. Akkor az en csekely nyelvtudasommal (amivel azert egesz nap megiscsak boldogultam!) bejelentettuk, hogy eltunt a poggyaszunk. Ezt nem reszletezem, eleg hosszadalmas tortura, de a lenyeg az, hogy mire minden papirt kitoltottunk es megadtam az ertesitesi cimunket, ahova utannunk hozhatjak a csomagokat, azok megjelentek a futoszalagon. Huhh. Vegre mehetunk!
 Sokat beszelgettunk a gyerekekkel, hogy vajon milyen lesz az elso talalkozas apaval, de termeszetesen semmi nem ugy tortent. Nem en ugorhattam elsokent a parom nyakaba, nem volt hosszu, percekig tarto olelkezes, csak sorbanallas, hogy imadott gyermekeink utan en is reszesulhessek vegre 10 honap utan egy egyszeru pusziban, ami akkor persze tobb volt, mint azt most itt szavakba tudnam foglalni.
Ujra egyutt!